Eljött a nagy nap.

Rengeteget vártunk rá,már azt hittem,soha nem látogatnak el Magyarországra.

Szaszámmal visszaszámláltunk napról-napra...nagyon vártuk.

És tegnap...eljött.Nagyon hamar.

Tegnap 4 órára odamentünk a stadionhoz. Megismétlődött velünk az az eset,ami a Cometen volt...az ismerősünk be vitt minket 4 órakor a stadionba.

Mikor lementünk a nagy terembe,ahol a koncert volt,Lola tartott főpróbát.

Egyszer csak megpillantottuk Bill-t: baseball sapkában,haja lenyalva,melegítőben,smink nélkül.

Nagyon nagyon jól nézett ki!

Tipikus mozdulatai voltak,pl. járása ...ott mászkált,úgy tűnt mint aki unja magát,aztán eltűnt a smink szobában.

Aztán Szasza megpillantotta Tomot is...mondaom sem kell,sírógörcsöt kaptam,de nem állhattam neki sírni,ert már így is ki akartak küldeni minket,mivel nem szabadott volna benn lennünk.

Tom már fel volt öltözve,viszont haja még nem volt kész. Hátul,alul volt összefogva ,és volt a fején egy baseball sapka. A hajának vége a pólójába volt berakva...szívdöglesztő volt.

Mikor megláttuk,hogy páran már rohannak a kordonokhoz,mi is rohanni kezdtünk,ugyanis távol álltunk,hogy ne keltsünk feltűnést.

Megálltunk a főkifutó (közép) első sorában,pontosan a közepén.

Rá 2 percre már hihetetlen tolakodás volt,csak úgy nyomták egymást az emberek,bár aki ott volt,annak szerintem nem is kell mesélnem :)

Lolát nagyon kifújjolták,de erre azt hiszem,számítani lehetett.

Már a végére meg is sajnáltam,pedig én sem bírom Lolát.

És amikor megjelentek Billék a színpadon...hihetetlen volt.

Bár már átéltem ilyet többször is,mégis...ebből az érzésből soha nem elég.

Megszólal az ÜEDW,sikítozás,sírás,tolakodás...

Nagyon nagyon közel állt Bill.Ha kinyújtotta volna a kezét,simán elérjük,de sajnos nem tett így :(

És sorra jöttek a jobbnál jobb számok...Olyan természtfeletti érzés ez,amiket szavakba sem lehet önteni...

És a legszebb pillanat az egészben az volt,amikor Tomék előttünk játszották az In Die Nachtot,és a Rette Michet.

Bill hihetetlen kontaktust tartott a rajongókkal,ennek én is és Szasza is részesei voltunk :) Ahogy tud nézni...elképesztő:)

Vártam,hogy egy kis csönd legyen,hogy oda tudjak ordítani Tomnak :) Így is lett...felfigyelt,és rám nézett...megint.

Azt hittem meghalok. Georgnak is sikerült elkapnunk a tekintetét Szaszával. Biztos nem hiszitek el,azt mondjátok,hogy "persze,mind a hárommal szemeztünk,mi",vagy ilyesmi...(tisztelet a kivételnek)

De tényleg így volt,de nem szemezés v ilyesmi .P és nagyon nagyon jó volt.

És amikor az Ich bin Da végén elkezdtek hullani az "égből" a csillogó papírkák...azt kívántam,soha ne legyen vége...sohasohasoha.

Egy ilyen koncerten mindent kitudok adni magamból...és szerintem nem csak én.

Tom és Georg vizéből nekünk is jutott :D Amikor locsolták a közönséget.

És szereztem egy darabot Tom törölközőjéből is :D (mivel szanaszét tépték :D )

Nagyon elfáradtunk...nagyon fáj mindenem,de megérte.

A csarnok majdhogynem tele volt,két ülőszektort kivéve. Nagyon ügyesek voltunk mi a magyarok :D,szinte mindenki tudta a szövegeket,és szerintem Billék is meg voltak elégedve.

Aki nem volt itt,ne búsuljon...lesznek más lehetőségek is...:(

Puszi mindenkinek