...mondanivalója.
Másnap miután Tommal megreggelizel,közlöd vele:
-Átugrom Bill-hez.
Tom felnéz rád,felhúzza a szemöldökét,majd annyit mond:
-Ööö...rendben.
-Miért olyan meglepő ez,édesem?-kérded tőle mosolyogva.
-Hát,ami azt illeti,eddig mindig ketten mentünk át hozzá...fel se merült benned,hogy elhívj...csak egyedül mész,de mindegy,nem csinálok vitát,csinálj,amit akarsz.
Ekkor a mosoly elül az arcodról,és most Te ráncolod össze a homlokod.
-Csinálj...amit akarsz???Na szép.Azért ennél jobb viselkedésmódot is megérdemelnék tőled...Te még nem mondtál nekem ilyet.
Elszomorodsz,és lesütöd arcod.
-Nézd kicsim,ha azt mondom,ami nem tetszik,abból csak vita van,azt meg mégse mondhatom meg,hogy mit csinálj.
-Igen,ez igaz.Na jó figyelj,mondok valamit...
-Ajjajj,ez rosszul kezdődik-mondja Tom,forgatva a szemeit.
-A múltkor,mikor elmentél,Bill elmondott nekem valamit.Azt mondta,hogy szerelmes.Méghozzá az egyik rajongójába...és szerintem ezzel kapcsolatban akar nekem mondani valamit.
Tomnak eláll a lélegzete,amit Te nem igazán értessz...miért lepi ez meg annyira Őt?
-Szivem,mi...mi a baj?-kérded Tőle vonakodva.
-Nah,csak gratulálni tudok Bill-nek,hogy ezentúl nem méltat arra,hogy megossza velem az érzéseit.Nagyon jól esik tőle,tényleg!-ezzel Tom rácsap egyet az asztalra.
-Hé,nyugodj meg!Egyszerűen csak...én voltam ott akkor,amikor ki akarta önteni a lelkét.
-Igen,értem,de mégis csak...mi mindig mindent elmondunk egymásnak...én ezt nem értem...és most inkább veled osztja meg,mint velem?
Nem láttad még Tomot ilyennek.Mintha egy világ dőlt volna össze benne,amit meg lehet érteni,hisz ez valóban rosszul eshet neki.Rosszul eshet neki,hogy Tom most az egyszer nem tud Bill igazi érzéseiről.
-Nézd drágám...nagyon bánnád,ha most,öhm,én mennék át hozzá?
-Nem.Nem,persze,menj csak.Megértelek,hiszen szeretlek;mindennél jobban-mondod neki,és szorosan átöleled.
-Te vagy a legjobb barátnő.