...hogy megmagyarázzam...
-Mégis mit?Azt ne mondd,hogy titkos szeretőd van!-mondja Tom felháborodva.
-Jézusom,TOM!-nézel rá értetlenül-Nem bízol bennem?
-De igen,csak ez olyan fura...-mondja Tom már higgadtabban.
-Nem bízol bennem,ez a színtiszta igazság.Ha megbíznál bennem,nem vonnál kérdőre,hogy először az életemben elmentem előled telefonálni.Meg különben is:szerető?Ugyan már,kérlek!!!-mondod neki,és itt már te vagy felháborodva.
-Jól vanna,nyugi...
-Nem Tom,nincs nyugi,egyszer az életben én is felháborodhatok a hülyeségeiden!Miket hordassz itt össze?Tudhatnád,hogy sosem csallak meg,ha igazán megbízol bennem,igenis tudod!
-Igen,igen, tudom. Csak egy kicsit felkaptam a vizet...Megbízom benned,csak szeretlek,és ezért kezdtem el pattogni...nem bírnám ki,ha titkolnál előlem valamit,vagy ilyesmi...igazad van.
-Nicsak...Tom Kaulitz igazat adott nekem a vita végén.Ilyen sem mindennap történik ám-mondod vigyorogva,majd lehuppansz az ágyra.
Tom is mosolyog,majd megcsókol. Veszekedés után mindig jólesnek ezek a gyengéd érintések...Bár a Te Tomodtól mindig jól esnek.
Kiálltál az igazad mellett,és győztél. Eddig is ezt kellett volna csinálnod,de mindig meghátráltál,ami elég normális reakció,ha Tomrül van szó.
Nem bírnád ki,ha elveszítenéd,ahogy Ő sem,ha téged elveszítene.
De még itt van Bill,és neki is van egy mondanivalója...