...mit hoz a jövő.
Bátran belementél Tommal,immáron csakis a Te akaratod miatt,hisz Te kezdeményeztél ezügyben;és nem is bántad meg.
-Kicsim,lesz egy koncertünk-mondja neked Tom.
-Mi???-kérded tőle halálra rémülve-Komolyan?Mikor?Hol?
-Jó,Jó,nyugi-mondja neked életed,miközben az ujjaival finoman simogatja arcodat-kíváncsi voltam a reakciódra.Hisz mikor felkeltél,egy koncertet említettél.
-Öhm...nos igen...csak hülyeséget álmodtam.Ennyi az egész.Tudod,volt benne minden...koncert meg ilyenek-mondod neki totál zavartan.
Nem akarod neki elmondani,hogy mit is álmodtál valójában. S hogy miért?Mert félsz, hogy Tom jelnek veszi-ahogyan Te is annak vetted.Viszont Te figyelmeztetőnek,Tom viszont tán másképp értelmezné. Mondjuk olyasminek,hogy ideje külön utakra lépnetek...
-Jólvan,te tudod-reagál kedvesed.
Megsimogatod mellkasát,majd ráhajtod a fejed.Melegséget érzel,de mégis olyan nyugodtságot.Olyan biztonságot.
Annyira a tiéd,annyira az Övé vagy;annyira eggyé váltatok.
Hirtelen visszaemlékszel az együtt töltött időkre;a sétára a lemenő napfényben,a gyönyörű pillanatokra.
-Mit szólnál egy sétához a lemenő nap fényében?-kérded Tőle.
Tom csak néz rád,majd mosoly jelenik meg arcán.
-Ennél jobb kérdést fel sem tehettél volna-mondja neked,majd megcsókol.