...kettőtöknek szegezte.
Tommal gyorsan egymásra néztek,majd megszólalsz:
-Ha a TH valamelyik tagját egy lánnyal látja a sajtó,akkor már egyből arra kell gondolni, hogy becsajoztak?-kérded tőle elég flegmán. Meg is lepődsz magadon, mert a sminkes hölgy kedvesen tette fel a kérdést.
Tom rád néz tágra nyílt szemekkel,és értetlen arcot vág. Nem érti,miért válaszoltál így a nőnek.
-Igen,teljesen igazad van.Bocsi,ez a ti magánügyetek-vág vissza a hölgy.
-Ugyan mi a magánügyünk?Az, hogy jól érezzük magunkat együtt? Törődjön már a saját dolgával,kérem!-mondod tovább,és itt már lángvörös vagy,de égsz a dühtől.
Tom lesüti a szemét,és kezét a homlokára rakja. Baj van.
-Kérem,hagyjon magunkra egy pillanatra-mondja Tom a nőnek. Ő csak néz rád felvont szemöldökkel,mint aki meg akar ölni.
Mikor kimegy,Tom felnéz,de nem néz rád.
-Miért csinálod ezt?Miért csaptad ki a balhét?-és itt már rád tekint.
-Nem csaptam ki a balhét Tom. Hogyha kicsapnám a balhét,akkor itt kő kövön nem maradna.
-De.Szegény sminkes csak érdeklődött-válaszol széttárt karokkal.
-Érdeklődött.Hát ez az. Miért érdeklődik? Ki ő? Neki nem ez a dolga! Ez előbb is az a fickó...!
-Ehhez már igazán hozzá szokhattál volna! Ha nem sikerül,így nem lesz jó...
-Mi?Mi nem lesz jó?-kérded tőle,és itt már a sírás a torkodban motoszkál.
Szerelmed nem válaszol.Hallgat,és nézi a földet.
-Ne.Ne csináld ezt. ÚrIsten Tom! Én ezt nem akartam...ne haragudj rám!
Itt nem bírod tovább,és könnyek szöknek a szemedbe.
-Ne sírj légyszíves-mondja neked életed,de nem jön oda vígasztalni.
-Ígérem, hogy soha többé nem csinálok ilyet...Soha...
-Igen...de megígérted a múltkor is,amikor az a csaj rámkattant...hogy nem csinálsz ügyeket a kapcsolatunkból-válaszolja.
Úgy érzed,itt a világvége. Most minden,ami eddig olyan csodás volt,egy csapásra össze omolhat...