...Tom megérkezzen.
Már tülkön ülsz a vágytól,hogy Tomot megöleld.
-Öhm...Bill...figyelj,kérlek,tegyünk úgy,mintha mi sem történt volna,rendben?-kérded tőle,miközben eléggé zavarban vagy.
-Miért,történt valami?-kérdez vissza lepődötten.
-Nem.De történhetett volna,tudod jól;meg ez így most olyan gázos helyzet...ugye érted...
-Nézd.Ne rágd magad olyanon,ami nem történt meg;sok minden megtörténhetett volna az életben,de mégsem történt meg.Igen,ez a helyzet most fura,de el fog múlni-mondja neked,majd kedves mosoly ül az arcára.
Te csak ülsz vele szemben,majd alaposan megnézed Bill-t. Bill néz maga elé,te pedig nézed a szemét,amelyet beborít a vastag fekete szemfesték,és ettől lesz tekintete olyan igéző.
De te tudod magadról,hogy Tomba vagy szerelmes,és tudod,hogy senki más nem töltheti be a helyét nálad jelenleg.
Még Bill sem,pedig ő aztán ugyanolyan belevaló pasi,mint Ő.
Egyszer csak nyílik az ajtó, és belép rajta szíved szerelme.
-Tom!-kiáltassz,majd hirtelen odarohansz hozzá,és nagyon szorosan magadhoz öleled.
-Hé,mi történt?-kérdi tőled.
-Semmi,csak úgy örülök,hogy megjöttél...
-Bill nem volt elég jó társaság,vagy mi?-kérdi tőled nevetve.
-De...de nagyon is jó volt-válaszolod neki.
-Na,csak félre ne értsem-mondja mosolyogva Tom.
-Nem,nem kell semmit félre érteni-mondja Bill,aki hirtelen ott termett.
-Akkor jó.Hamarosan megérkezik Gustav és Georg,aztán lassan indulhatunk,még nagyon sok teendőnk van...-mondja szerelmed,majd csókot nyom a szádra.
Egy kis lelkiismeret furdalásod van,de nem érted,hogy miért,hisz nem történt semmi.Legszívesebben elmondanád Tomnak az egészet,de nem teheted,mert valószínűleg elveszítenéd őt is,és Billt is...