...Billel ketten maradtatok.
Csöndben leültök a kanapéra;most hirtelen nem tudtok mit szólni egymáshoz,hisz ilyen helyzetben még nem voltatok.
-Kérsz valamit inni?-kérdi tőled Bill.
-Ó,nem köszönöm. Mondd csak,ilyenkor,koncik előtt nem izgulsz egy picit?-kérded semmit mondóan,hisz hirtelen nem tudsz mást kérdezni.
-Az az igazság, hogy már rengeteg fellépésünk volt,de mégis izgulok.Nem is kicsit.Amikor elkezdődik a zene,amit Tomék nyomnak,és fel kell mennem a színpadra,remegnek a lábaim.
De amikor meglátom a tömeget,azt a sok boldog arcot,akik csak ránk vártak akár több órán keresztül,akkor felszabadulok,mert ez erőt ad nekem.
Te csak hallgatod,és nem tudsz mit szólni. pont olyan mint Tom.
Ahogy beszél az élményéről,és az érzéseiről...teljesen egyformák belülről,még ha nem is csinálják ugyanazokat a dolgokat.
Te csak mosolyogsz.
-Na,mi az,nem erre számítottál?-kérdi tőled mosolyogva.
-Nagyon jó válasz volt. Tudod,azon gondolkodtam,hogy ugyanúgy beszélsz az ilyen dolgokról,mint Tom-mondod neki.
-Igen,Tommal nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra,de nagyon sok mindenben különbözünk is.De amúgy elválaszthatatlanok vagyunk.Nem kívánnék nála jobb testvért.
Itt csak ámulsz és bámusz.A legtöbb testvér azt emeli ki a másikban,amik a rossz tulajdonságai,Bill viszont szeretettel beszél ikertesójáról.
Belenézel mélyen Bill szemébe. Neked eddig Tom volt az álomfiú,és megkaptad. De sokat álmodoztál Bill-ről is,hisz ő is hihetetlen srác.
És most ott ülsz vele egy kanapén.Azzal a sráccal,akiért naponta millió lány sír,vagy megannyian álmodoznak róla.
Nem,nem teheted. Neked ott van a Tomod.
Tom,aki számodra a legfontosabb személyek között áll az életedben. Nem lehet,hogy neked ez ne legyen elég.
Billel mélyen egymásra néztek,és az ajkatok egyre csak közeledik a másikéhoz.
Nem tudsz ellenállni.
Egyszer csak oldalra nézel,ahol megpillantod a legújabb tinimagazint,aminek a címlapján Tom pózol. Teli szájjal nevet.S úgy érzed,neked szól.
Hirtelen összekavarodtak benned a dolgok,és még mielőtt megcsókolhatnád Bill,gyorsan elkapod a fejed.
-Ne haragudj,de ezt nem tehetem.Szeretem Tomot.
-Igen,ahogy én is. Ne haragudj te sem,nem tudom,mi ütött belém. Ez csak a pillanat heve...
Egy kicsit furcsállottad Billben,hogy képes lett vona megcsókoni ikertesója barátnőjét... és magadban is furcsállottad, hogy képes lettél volna ezt megtenni.
Szerencsére még időben észhez kaptál.
Nos,ültök csendben tovább,és alig várod,hogy Tom megérkezzen...