...a kanapéhoz.
Nem tudtok megállni. Az első szexuális élményed Tommal hihetetlen volt,és most mégegyszer megtörténik veletek. Még bűntudatot sem érzel,bátran belemész,mert már olyan szinten szerelmes vagy Tom-ba,hogy az elmondhatatlan.
Másnap reggel felkeltek,és a szokásos puszidat megkapod Tom-tól a homlokodra. Imádod ezt az érzést.
Felültök az ágyban,és mindketten tudjátok,hogy így reggel nem néztek ki a legjobban,a legfittebbül,de ti így is szépnek látjátok egymást-mert a szerelem vak. Ti már EGYMÁST látjátok,és nem a külsőt.
-Valamit el kell mondanom neked-mondod kedvesednek.
-Mondd bátran,tudod,hogy elmondhatod.
-Csak azt szeretném mondani,hogy...annyira szeretlek,amennyire még nem szerettem egy fiút sem.Úgy igazán lángol bennem valami,amikor együtt vagyunk.
Tom hallgat,nem mosolyog,hanem komoly marad.
Néz a szemedbe.Megint a mély nézés.
-Neked is tudnod kell valamit.
Itt egy picit megijedsz,de próbálsz nem a legrosszabbra gondolni.
-Tudnod kell, hogy ugyanúgy szeretlek téged. És tudom, hogy ez az én számból furán hangzik;én vagyok Tom,a nagy nőcsábász,aki csak a jó csajokra megy.De tényleg szerelmes vagyok-mondja neked,és rájössz,hogy egyáltalán nem volt okod az aggodalomra.
Most a fellegekben vagy. Szárnyalsz;minden rózsaszín körülötted,és próbálod felfogni a szebbnél szebb szavakat.Igaz,már hallottál ilyet Tom-tól,de mindig szolgál újabb meglepetéssel.
-Kicsim,ígérd meg nekem,hogyha majd szétmegyünk,ha majd szétválnak útjaink,mindig is jóban leszünk;és nem rossz kapsolatban.Mert abba belehalnék-mondod neki kétségbeesetten.
-Picim!Miért gondolsz ilyenekre?Miért nem élsz a mának?-kérdi tőled felvont szemöldökkel.
-Tom.Tudom,neked a mottód az "élj a mának",de gondolni kell a jövőre is,és én inkább azzal foglalkozom,értsd meg.
-Rendben,igaz.Nézd,mindez attól függ,hogy melyikünk követ el nagy baklövést,amitől majd szétválunk. De Istenem,olyan nehéz ilyenről beszélgetni!Hisz együtt vagyunk,és boldogok vagyunk!-mondja neked Ő.
És ez tényleg így van.
És ki tudja,hogy meddig tart ez a boldogság...