...mi jöhet még ezután.
Csodasorozatok zajlanak az életedben,azt sem tudod, hol áll a fejed.
Úgy érzed magad,mintha a Mennyországban lennél. Szerelmes vagy. Nagyon. Végtelenül szerelmes vagy egy elérhetetlennek hitt álomfiúba.
Tom arcára rakod két kezed,összebliccented homlokotokat,majd ezt mondod neki:
-Szeretném,ha tudnád,hogy nagyon-nagyon szeretlek. Tiszta szívemből. És akármi is fog velünk történni a közeljövőben,soha,de soha nem felejtelek el. Mély nyomot hagytál a szívemben.
Tom csak hallgat,de most nem mosolyog. Csak néz komoly arccal a szemeidbe.Megint ez a mély nézés,amikor szeme tükrében elveszel.
Annyit mond:
-Szeretném,ha tudnád, hogy mindez kölcsönös. És...életemben először vagyok igazán szerelmes. És tudod mit? Szeretek szerelmesnek lenni.
-Tudod,ez fura,mert attól félek, hogy úgy érzed, hogy egy kicsit meg vagy kötve.
-Hát,valóban nem flörtölhetek csak úgy szabadon,de bármikor téged választanálak az ilyen dolgok helyett,amíg együtt vagyunk-mondja neked.
-Ez biztos?-kérded tőle mosolygova.
-Hazudtam én neked eddig?-kérdi tőled.
-Nem. És ezért nagyon tisztellek. Amúgy sem szoktál hazudni.
-Remélem, Te se-mondja neked életed szerelme kis mosollyal az arcán.
-Nem...én csak füllenteni szoktam-válaszolod neki,majd mindketten hangosan nevetni kezdtek.
Eddig Tom Kaulitz mosollyal megtelt arcát csak képekeben láttad. De most...veled együtt nevet ugyanúgy. Ugyanazt a szép,helyes,nevetős srácot látod- csak éppen RÁD nevet.
Nem RAJTAD nevet,nem GÚNYOLÓDVA nevet, nem KINEVET, hanem szeretetből,veled együtt nevet.
De feltűnhet valaki,aki ezt az egészet el is ronthatja...