...és nem tudsz megállni. Egyre jobban tombolnak benned a hormonok-és persze Tom-ban is,ami érthető.
Már elég régóta együtt vagytok ahhoz,hogy úgy érezd: eljött a nagy alkalom. Tom eddig türelmesen várt rád,és ezért nagyon hálás vagy neki. Most az egyszer nem érzel bűntudatot: a szüleitek is lehettek egyszer fiatalok- és most TI jöttök. A ruháitok lekerülnek rólatok, és egyszeriben felfordul minden. Elveszted az önkontrollodat, és már nem is te irányítod magad, hanem az érzelmeid, amik napról napra erősebbek lesznek benned,és úgy érzed, szerelmedben is.
Életed legszebb éjszakáját élted át. Reggel,amikor felkelsz, Tom nincs ott melletted. Ilyenkor nagyot ver a szíved, olyan nagyot,ami elég indokot ad ahhoz, hogy azt hidd: ennyi volt. Tom kilépett az életedből. Megtörtént,amit akart.
De a fejedhez kapsz gyorsan, és azt kérdezed magadtól:" Normális vagyok én?Már megint megingott a bizalmam Tomban,pedig már számtalanszor bebizonyította, hogy tényleg szeret!"
-Tom?-kiáltassz egyet,mikor lépéseket hallasz a lépcső felől.
-Felkeltél?-mosolyog rád Tom.
-Igen. Csodás a reggel,nem igaz?-kérded tőle.
-Egy ilyen csodás éjszaka után csak csodás reggel következhet-mondja neked Tom,és megcsókolja homlokodat,ahogyan szokta.
-Szeretnék kérdezni tőled valamit-folytatja- ugye nem bántad meg a tegnap estét?
Elgondolkozol. Megbántad volna? Megbántad azt, hogy Tom Kaulitz-zal, a föld legjobb és legédesebb fiújával lefeküdtél?
-Nem. Egy cseppet sem-válaszolod neki,és megöleled.
-Mondd,kérdeztél már ilyet lánytól egy ilyen éjszaka után?-vonod kérdőre.
-Hát őszinte legyek? Nem. Csak tőled kérdeztem ilyet.Mert a többi lány csak futókaland volt. De te nem az vagy. Te már a barátnőm vagy,és az én drága csillagom.
Hát,nem tudsz megszólalni. Keresed a szavakat,de nem jön ajkadra egyetlen ide illő szó sem.
Életed legszebb napja,és legszebb éjszakája köszöntött fel téged.
Mi jön még ezután...