…itt még nincs vége.

Számtalanszor megcsókoljátok még egymást a parton,s szárnyalsz a boldogságtól. Megfogod Tom kezét, s felhúzod. Felálltok, és átölelitek egymást. Szorosan öleled,és ő is téged. Addig nem válsz szét tőle,amíg ő nem tőled. Legszívesebben kiordítanád a világba,úgy,hogy mindenki hallja: „szeretem Tom Kaulitz-ot!” De nem teszed,mert nem akarod, hogy idétlennek higgyen téged egy ilyen meghitt nap után.

-Komolyan mondtad?-kérded tőle.

-Olyan nehéz elhinni, hogy én is lehetek szerelmes?-kérdez vissza életed.

-Nem. Azt nem nehéz elhinni. Csak nehéz,hogy belém vagy szerelmes.

-Nem tetszik ez az állandó kételkedésed. Egy párkapcsolat nem lehet jó,ha nem bízunk meg egymásban- mondja neked Tom.

-Igaz. De úgy félek.

-Ne gondolj még a jövőbe,mert nem érdemes. Leb Die Sekunde- mondja neked,majd mindketten hangos nevetésbe kezdtek.

-Nem szeretem,hogy mindig neked van igazad-mondod neki mosolyogva.

-Hát,hidd el,én sem. De én már csak ilyen tudálékos vagyok-modja neked,és ismét nevettek.

Megfogjátok egymás kezét,és elindultok haza.

Mikor megérkeztek a lakásba, előveszel egy üdítőt,iszol az üvegből, majd Tom is iszik utánad.

-Mindjárt jövök,azt hiszem,letusolok. Meleg napunk volt.

-Rendben,megyek veled-mondja neked az álomférfid.

-Öhm…igen?-kérded vissza.

-Baj?Mert ha igen hagyjuk. De mégiscsak együtt vagyunk már egy jó ideje.

-Igen. Mehetünk-mondod neki,és már lázban égsz azzal, hogy Tommal lezuhanyozhass.

Felmentek a szobába,s te levetkőzöl. Tom még matat valamit a másik szobában. Beállsz a zuhany alá,hisz tudod: úgyis jön utánad.

Benyit,és beáll melléd. Néztek egymásra. A langyos víz lepereg a hátadon,majd Tom kezén; hiszen Tom végig simítja a hátadat férfias kezével.

Lefürdötök, de még előttetek az éjszaka…