...és már tényleg várod az estét. Hamarosan el is jött.
Tom nem öltözött át,mert úgy gondolta,jól néz ki úgy,ahogy van,hiszen sztár,mindig úgy kell megjelennie,ahogyan illik.
Kisétáltok a házból,és végig sétáltok kézenfogva Németország egyik utcáján. Azon az utcán,ahol szerelmed és te tartózkodtok.
Az út közben beszélgettek,de nem annyit,mint szoktatok:most mindkettőtöknek nyugalomra van szüksége a mai nap után,hiszen nem volt felhőtlen,de úgy érzed: ez hamarosan elmúlik.
Megérkeztek a tópartra. A Nap már gyönyörűen halad lefelé. Már nem látszik a lenyugvó Nap egésze: lángvörösre festi a körülötte lévő felhőket,olyan vörösre,amilyen maga a Nap. Teljes összhangban vannak az égi jelenségek;pont úgy,ahogy most Te is összhangban vagy Tommal.
Leültök a tópart szélére,és csodáljátok.
-Hát nem gyönyörű?-kérdi tőled Tom.
-De. Valóban csodaszép. Akármi is lesz velünk a jövőben,ezt sosem fogom elfelejtetni,mint ahogy téged sem,és a veled eltöltött időt.
-Ne gondolj még ilyen dolgokra.Ki tudja,lehet hogy örökre szól a mi szerelmünk.
Te csak mosolyogsz, és nem akarod elhinni azt,ami itt veled történik.
Tom mosolyog rád: mikor gyönyörű barna szemeibe nézel nagyon mélyen,úgy érzed,elveszel benne.
És jön a csók. A csók,amelyre számítottál ez este folyamán. Olyan lágyan érnek össze ajkaitok, hogy egész tested beleremeg,de mégis elönt a forróság.
Hosszan ízlelitek egymás száját,majd mikor szétválik orcátok egymásétól,ránézel Tomra, és azt kérded tőle:
-Ugye soha nem fogsz elfelejteni? Akármi történik,ugye mindig az emlékedben őrzöl majd engem?
-Kérlek,ne kezd újra.
-Tudom,de számomra ez az egész olyan hihetetlen.
-Nekem is,hisz életemben először vagyok igazán szerelmes. Hidd el,én még nem voltam úgy,mint most.
És a legváratlanabb pillantban kiejti száján azt a varázsszót,melyre már úgy vártál,de eddig késlekedett:
-Szeretlek.
Te csak nézel Rá.Nézed gyönyörű arcát,és úgy érzed,megfordult veled a világ. Elérkeztél életednek legszebb pillanatához.
-Én is téged.
Hosszantartó csókolózásba kezdtek,s tudod: ez még nem a vége.