…a valóság is lehet jobb a képzeletnél. Eddig ez a mondat nem nagyon hangzott el a szádból,de most kezded felfogni,hogy mit akar jelenteni.

Ülsz a kanapén,és bár Tom-nak azt mondtad,hogy olvasol,most egyszerűen semmi hangulatod nincsen hozzá.

Csak fogod magad,és elfekszel. Fekszel,és nézed a plafont. A gondolataid máshová kalandoznak:”Vajon anyáék hogy vannak?” Kicsit nehéz ilyen távol lenni a szülőktől,de te most érzed igazán azt,hogy élsz. Azt,hogy szabad vagy,és nincsenek korlátok. Természetesen ettől még nem rúgsz ki a hámból ész nélkül, de benned van a csínytevés.

Előveszed a legújabb tinimagazint, és meglátod benne a cikket,természetesen a Tokio Hotel-ről. A Te Tomod figyel rád az újság lapjáról. Átfut benned a kép: otthon még csak az újság papírját csókolgattad,és azt ölelgetted. De most,megérintetted, és megérintett. Megcsókoltad,és visszacsókolt. Érezted, és ő is érzett. Méghozzá nem is akármit. a lüktetést,a bizsergést,a forróságot.

Mivel Tom ágyba hozta neked a reggelit,úgy gondolod,neked kéne valami jó kis ebédet csinálni, hogy ha hazajön Bill-től,együtt ketten meg tudjatok ebédelni,és a délután elteltével a Nap lemenő fényében kettesben sétálgatni.

Csinálsz egy egyszerű ebédet,majd kis idő elteltével megjelenik Ő. Belépett az ajtón. Reggel még azon tűnődtél,vajon folytatódik-e ez a megtörténhetetlen,és attól féltél,hogy már nem jön vissza. De visszajött, gyönyörűséges mosolya már az ajtóból rád figyelt,s az elmaradhatatlan csókot is megkaptad.

-Csináltál ebédet?-kérdi tőled,majd megszemléli.

-Hát,elvégre ágyba hoztad nekem a reggelit.

Leültök,és elfogyasztjátok. Megtárgyalájátok,hogy Billnél mi a helyzet,majd felhozod neki azt a dolgot,amin reggel tűnődtél,és amire Tom már egyszer megjegyezte,hogy rosszul esik neki…