Amikor életed legszebb reggelét eltöltötted Tommal, tudtad , hogy ez még nem minden:hogy ha már benne vagy egy gyönyörűséges álomban,akkor folytatódhat ugyanolyan gyönyürűen.
Mikor a kanapén fekszel Tommal,Tom megfogja a kezed,és megkérdezi:
-Nem lenne kedved sétálni egyet a felkelő nap fényében?
Mikor te ezt a mondatot meghallod,végig fut az elmédben a kép. A kép melyet oly sokszor elképzeltél: Tommal kézenfogva sétálgatsz egy helyen,valahol,kinn Németországban.
Válaszolsz neki:
-Ennél már csak az lenne szebb,ha a lemenő nap fényében hívtál volna sétálni.
Tom mosolyog egyet,s azt válaszolja:
-Te még a lemenő Nap fényénél is szebb vagy nekem.
Te csak állsz.Ledöbbenve.Nem hiszed el, hogy Tom Kaulitz ilyet mondott. Neked. Könny szökik a szemedbe,majd átöleled. Átöleled úgy, hogy minden porcikád bizseregni kezd.A könnyeid már lefojtak az arcodon,de nem akarod, hogy Tom lássa, ezért még mindig öleled. Háta mögött megtörlöd arcod, így Tom már csak a könnytök csillogó szemedet látja.
-Tudod mit? Menjünk napnyugtakor- mondja neked Ő.
-Rendben-majd mosolyogsz.
-Nézd,azt hiszem,megnézem Bill-t,tudod,furcsa, hogy külön vagyunk.
-Menj csak drágám,én nem megyek veled.Egy kicsit olvasok.
Csókot ad ajkadra,és kimegy az ajtón.
Te csak állsz,magad elé meredve. Utolsónak az maradt meg benned,amikor kisétált az ajtón. Ekkor azt mondod magadnak: „azt hiszem,itt ér véget az álom. Tom kisétált az életemből.Örökre.” Sírva fakadsz. Sírsz,de nem tudod, hogy miért. A boldogságtól? Igen,attól.
Ekkor felhangoznak benned Tom reggeli szavai: -Nem kicsim,ez nem álom.Ez maga a valóság,még ha ezt nekem is nehéz elhinnem.Rosszul esik,hogy egy álomnak hiszel engem.Olyan,mitha nem lennék valós számodra.”
Igen,és ez mennyire igaz. Kérded magadtól:”mit művelsz te itt?Ugrálnod léne örömödben! Te vagy a világ legszerencsésebb embere!”
És ez mennyire igaz. Elhesegeted azokat a gondolatokat,melyek álomképnek mutatják a veled megtörtént dolgokat.
Leülsz,oda,ahol 10 perccel ezelőtt Tom karjaiban feküdtél.Ülsz,hallgatsz.
Az esti séta jár fejedben,és az, hogy vajon eljutsz-e még odáig.
Ekkor rádöbbensz: a valóság sokkal jobb lehet a képzeletnél.